térszemszögek

•

térszemszögek

zsámbéki öregtemplom

kulturális látogatóközpont helyett

tdk dolgozat 2018

Egy hely megismerése mindig egy folyamat, általában egy belső, láthatatlan folyamat. Ahogy közelítünk, majd bejárjuk a tereket, kialakul bennünk egy összetett és a szemlélőtől, azaz tőlünk személyesen nagyon is függő kép a helyről, ami alapján majd véleményt formálhatunk. A 800 éves zsámbéki Premontrei apátság romjaihoz tervezett beavatkozásunk ezt a megismerési folyamatot igyekszik kézzelfoghatóvá tenni és finom gesztusokkal irányítani. A településre érkezés pillanatától kezdve érezhető a templom kiemelkedő jelenléte, amellyel teljes valójában csak a dombtetőn találkozunk. A jelenlegi helyzetben rövid az az idő, amit a látogatók a templom környezetében eltöltenek, és megmaradnak az átélés felszínén, a hely rétegzett történeti múltja rejtve marad. Szükség lenne arra, hogy a látogatás - hangsúlyok nélküli nézelődés helyett - térben és időben kiszélesített élménnyé válhasson.

Zsámbék történeti településszerkezete jól megfogható és szervesen kapcsolódik a templomhoz, a domb beépítésének rajzolata egyértelműen formálta koncepciónk határait. A domb derekát ölelő, kanyargós utcákat figyelő szemmel bejárva kutattunk olyan összefüggések és átlátások után, amelyek érdemesek arra, hogy kiemeljük őket, és ezáltal hozzájáruljanak egy séta útvonal dramaturgiai felépítéséhez. Az úton haladva a domboldalba ékelődő kis házak között fel-fel bukkan a templom hatalmas tömege, mindig más arcát mutatva a szemlélőnek. Hol az apszis hiányzó félköríves falán átlátva pillantjuk meg a rózsaablakot, hol pedig egy kis ház felett szinte lebegve láthatjuk a templom fölénk tornyosuló nyugati homlokzatát.

A megtalált nézőpontokat megjelölve finoman kirajzolódik az útvonal, amely a romterület felvezetéseként a templom aurájába vonzza a látogatókat. A zsámbéki török kutat övező tér, mögötte a zárda kerttel természetes módon adódott, mint
kezdőpont, hiszen a templomot megközelítő autóút is itt halad el. Az úton elinduló szemlélőt helyen a megjelölt képeknél egy vékony, corten acéllemezből hajlított elem ösztönzi megállásra, valamint figyelmét a keretezett látványra irányítja. A földbe süllyesztett lemezen állva a fókusz a templomra irányul, az acél keret elvész a látótér határán. A talpunk alatt olvasható rövid írás a kép keltette hatás kiegészítésére szolgál.

A megérkezést egyértelműsítő utolsó keret az egykori kolostorkert felé vezet, mely kiemelt szerepet kapott tervünkben. Olyan helyet hoztunk létre itt, mely megidézi a szemlélődés terét a körülzárt kert absztrakt megformálásával. Az áttört falat szimbolizáló, növényekkel befuttatott, kétrétegű rácsot a meghatározott irányokban keretezett nyílássá hajló corten lemez fogja össze. A térhatáron álló elem, egyszerre választja el és köti össze a szemlélőt a templomrommal. Helyzetéből adódóan a templom egy részét kitakarja, mely ezáltal új, szinte lebegő perspektívában tornyosul a szemlélő fölé. A kerengő folyosója által határolt kertet az állandó zöldellés szellemében ültetett növények szegélyezik. Az így létrehozott tér, a merengés és emlékezés kiemelt helyévé válhat a konstans virágzás környezetében. A kert belső aurájában kialakult zárt tér ösztönösen fegyelmezi a benne tartózkodó embert, figyelmét befelé irányítja. Ez a tér alkalmas lehet a közösség egyéni ötleteinek, eseményeinek befogadására, hiszen a “kertben-lenni” élmény az egyéni elmélyülés mellett közösségi módon is megélhető.

A templom múltjáról természetüknél fogva a romok mesélnek a legtöbbet, ezt egészíti ki funkciójában a kőtár, mely a széthullott darabokat illeszti a nagy egész mellé. A jelenlegi kőtárépületben a szelekció hiánya és a tömör, egybeolvadó látvány a kövek értelmezhetőségének rovására megy, a boltozott tér viszont alkalmas lehet egy interaktív kiállítás befogadására. Az általunk elképzelt fény- és hanginstalláció által megidézhetőek lennének a történeti múlt egyes mozzanatai, színesítve a templomrom és a kőtár adta lehetőségeket. A térben elhelyezett vetítő felületek segítségével a premontrei szerzetesek élete, a földrengés, vagy az ásatások egyes jelenetei elevenedhetnek meg a falakon. Az új funkcióval és élettel megtöltött épület bejárata corten acéllemez béllettel kap hangsúlyt, mely hív a kiállítás adta élmény átélésére.

A korábban itt helyet foglalt kőtári töredékek bemutatására olyan környezetet szerettünk volna teremteni, ahol a figyelem letisztult háttér előtt csak a kövekre irányulhat. A tervezett új épület szándékosan nem válik a romkert szerves részévé, inkább körüljárható pavilonként jelenik meg a domboldalon lejjebb húzva. A terepbe félig besüllyesztett földszint a legérdekesebb kövek szelekciójának tiszta és egyszerű bemutatásáról szól, melyet kiegészít a templom, üveghomlokzaton keresztül feltáruló látványa, s ezáltal képes a szemlélő a követ az eredeti helyéhez kötni. A lépcsőn át lejuthatunk a teljes kőtárat bemutató helyiségbe, amely mellett a
kiszolgáló funkciók (mosdók, raktár) is helyet kapnak. A romok szabad feltárulása érdekében az épület tartószerkezete egyetlen vastag fal mely két irányban konzolos födémet hord.

A romtemplom, az új kőtár, az interaktív kiállítótér, valamint a kolostorkertbe tervezett installáció olyan elemei a helynek, amelyek konkrét módon járulnak hozzá a történeti rétegek megismeréséhez és bennük lehetőség adódik mély átélésre. Ezekhez simulnak a finom vonalvezetésű hajlított lemez keretezések, mindig idomulva az adott helyzethez, megállítva, irányítva, átvezetve a látogatót egyik helyről a másikra. A különböző nézőpontok és térszemszögek, melyeket megjelöltünk, arra hivatottak, hogy az átélt folyamatot teljessé tegyék.